Harmadik könyv:

Vértől könnyező kezek

Süllyedek.

Lassan, de biztosan,

Egyre mélyebbre.

A Pokolból nyúló kezek

A sötétbe húznak le.

Nincs miért élni,

Csak a jót, a jót tenni..

A világ romlott-pokol,

Mégis muszáj valamit tenni,

De nincs értelme megkérdezni,

-Miért, miért,

Mért nem lehet menni?! –

Ki sem kell mennem az utcára,

Csak visszaemlékszem a világra,

És a rosszullét fojtogat,

Nincs levegő, szorítja mellkasomat..

Mert a világ romlott,

Önző, kegyetlen öngyilkos!

Hiába bújok el a sarokban,

Kuporogva egy kis zugban,

Hiába ordít a Magyar Mennydörgő,

Szavai üres visszhangot vernek,

Mert hiába zokogok ”megverten”,

A Világ sosem változik meg..

Soha, soha, soha,

Hiába halnék önként meg,

Soha, soha, soha,

Mért halnak százezrek?!

Soha, soha, soha,

Mért öli (az) ember az embert?!

Mért gyilkol ily kegyetlen?!

Soha, soha, soha,

Mért kell ennek így lennie..?!

Soha, soha, soha,

A Világ sosem változik meg..

(De mégis, mért nem...?!)

~ 2007. lX. 02. ~