Hatodik könyv:




Vallomások nélkül

Nem tudom megfogalmazni,
Szavakba önteni, elmondani
Azt, hogy mit érzek..
Akarlak, légy velem!

Ölelj át, ahogy akkor tetted,
Búj hozzám, hogy Veled legyek!
Csókolj, hogy érezzem; velem vagy,
Csókolj vadul, mert akarlak!

Karolj át és bújj hozzám,
Ahogy akkor tetted,
Hogy ismét változzon a Világ,
És mindent felejtsek!

Csókolj, ölelj vadul,
Nem kell más;
Ez elég szavadul,
Nem kell rózsaszín vallomás.

Csak Veled akarok lenni,
Csókolni, ölelni,
Nagyon akarlak,
És reggel melletted ébredni..

És este, a bőrödhöz érni,
Megcsókolni, százszor csókolni,
Majd egymásé lenni,
Százszor egymásé lenni,
És reggel átkarolva,
Veled ébredni..

Száz, ezer ilyen éjszakát
Veled tölteni,
És reggel melletted,
Veled ébredni,
És megtudni, átélni megint,
Miért érdemes élni,
És a reggeli homályban
Megcsókolni,
Megcsókolni sokszor,
És Hozzád bújni...
~ 2009. 02. 15. ~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése