Különkiadás:

Semmit

Nem kértem semmit..

Én nem akartam semmit..

De mégis megkaptam,

A ”nemes ajándék”;

Sötét, mély vízbe taszítottak,

És én csak pánikolva

Fuldoklottam…

Keservesen zokogva,

Pánikba esve, kapálódzva,

Ott, ahol nincs fény,

Mert körül ölel a sötét,

Ott kellene magamhoz térnem,

Ott kellene felúsznom a

Víz tetejére.

Nincs igaz segítség,

Nincs kivezető fény..

Nincs, aki megragadná kezem;

Nincs senki, ki felhúzna engem..

És így, csak a sötétben fulladozva,

Kapálódzva, keservesen zokogva,

Így végződik, így, csak

Az Életbe fulladva…

~ 2008. lll.. 13-28.. ~