Különkiadás:

Golden Gate

Vak sötét van

És mély csend,

Melyet csak talpam

Lépte tör meg..

Sötét honol a

Hosszú hídon,

Magánytól háborog

Az egész világon..

De el nem fut

Bosszút állva,

Kínom bűnre gyújt

Kiútra várva..

Lassan sétálok,

Keservesen zokogva,

A kín végére vágyok,

Térdre esve, kínlódva…

Remegő kezemmel ’ragadom

A korlátot..

Nem tudom, mit akarok..

Lassan, erőtlen felállok..

Tekintetem tompán

Zuhan a sötét mélybe,

Hogy mi a hibám?

Már nem érdekel..

Tekintetem

Ahogy zuhant,

Úgy emeltem a korláton

Át lábaimat…

Kínlódva zokogom,

Nincs kiút már,

Nincs irgalom.

Csak lassan dőlök

Előre,

Csendben zuhanok,

Egyedül, a sötét mélybe..

~ 2008. 06. 20. ~