Fázom...
Annyira fázom,
De hagyom, lelkem had ázzon,
Mert én már megszoktam,
Lelkem lassan a kőpadlón
koppan.
Annyira fázom,
A megnyugtató lángokat várom.
A kedvem levert,
Lelkem parlagon hever.
Talán egyszer eljön a megnyugvás,
A boldog, lángoló megváltás...
~ 2006. Vl. 06. ~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése