Emlékezz az elmúlásra..!
Régen fogtam tollat.
Régen, mikor ”boldog” voltam.
Most mégis muszáj,
Nagyon hiányzik már..!
Nehéz róla beszélni,
Fáj Rá emlékezni..
Versem idézetekkel vegyítem,
Talán így könnyebb kiöntenem lelkem..
„Nem a halál fáj, csak a meghalás.
Mikor az élet küzd a meghalással,
Mikor ízként pusztul el a váz,
S a szív még harcol,
De nem maradt más, csak a Halál.”
Temetés és néma csend.
Gyászom mélyebb, mint könnyem.
Nyugalmat Ő most itt lelhet,
Vajon mit gondolhatott mikor elment?
Csak most tudtam meg, hogy érmet is
nyert,
Pingpongozott, nagyon szerette..!
Vajon mit gondolhatott, mikor elment?
Vajon azt, mit én, miközben a végsőket
lehelem?
„Csak kis kitartás! –biztatom magam,
Még futni kell, még minden messze van,
Szolgálj szívem, még egy kicsit Nekem,
Jaj, meg ne állj az úton hirtelen!
Sok a dolgunk még, s nem mutathatom,
Hogy a harcot már nem bírom nagyon.
És este, ha ágyamba roskadok,
Érzem, nagyon fáradt vagyok...”
„Talán a legszebb mondatom,
Amit most kell kimondanom.
Talán a végső értelem
Sugarát épp most érlelem.
Ha lenne még időm elég,
Talán mindent elmondanék.
Bár lenne még időm elég...”
„Segíts, hogy szóljak Rólad,
Hogy el ne múljál végleg!
Segíts, mert némaságoddal
Vert meg szenvedésed!
Add rám erős reményed!
Segíts, hogy szóljak Rólad,
Hogy megvalljam, ki voltál;
Mindent odaadónak!
Szelídnek és merésznek,
Utolsó menedéknek.
Oldozd el némaságom,
Hogy el ne múljál végleg!”
Csak állok és várok.
Talán a csodát, a magyarázatot várom.
Vagy csak a vigaszt; egy kéz nyugszik
vállamon,
Még mindig, mindig őt várom..
„Nem múlnak el azok, kik szívünkben
élnek,
Szívünk sokszor itt lesz Nálad,
Hol sírnak mélye rejt,
Hozzád vonz a fájó bánat,
Hálás szívünk nem felejt,
Soha nem felejt...”
~ 2006. Vll. 13. ~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése