Egyenlőtlen küzdelem
Egy hosszú nap.
Akkor este otthon voltam.
Nemrég érkeztem,
De a keserves bánat széttépi lelkem.
Akkor ébredtem rá arra,
Amit végül is mindig tudtam.
De csak most fogtam fel igazán,
Csak most érzem a teljes súlyát,
S súlyának keserves hiányát.
Egy anya...
Felelj, egy anyának mi a feladata?!
Van fogalmad róla..
El tudod azt hinni... fogadni,
Hogy a saját anyám
Jobban szereti a tulajdon bátyám,
..Mint engem?!
Órákig tartó, keserves zokogás,
Lázas lettem...
Rám küldte szomorú álmát..
Szívből törő érzés,
Mely keserve el sose múlik,
Ezt a bűnt soha nem tudom megbocsátani...
~ 2006. Xll. 17. ~ /Német óra/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése