Csak mondd el, miért...

Csak mondd el, miért...

Rettegve bámulom az üres képet.

Hiába ezer veszély, ezer veszedelem,

Még soha ennyire nem féltem..

De az másnap is csak ugyanolyan üres,

S én keserves kínomba’ lehajtom fejem..

Mert nem értem. Félsz?

Félsz, hogy nem érteném?

Vagy már előre ítélsz?

Más szavai után mész?

Talán nem is ér ennyit az egész?

A keserves kín széttépi lelkem,

S én zokogva lehajtom fejem..

..Mondd; mit tettem?

Talán megsértettelek?

Jó szándékomat rosszal kevertem?

Mondd el; mit vétettem..?

Bocsáss meg, mert nem értem...

Hisz’ engem csak a béke vezérelt.

Most úgy érzem, a hátadba

Vágtam egy kést..

Milyen szép dolog is a könyörgés..

Kérlek, engedd, hogy lemossam

Tenyeremről a vért;

Csak mondd el, miért...

~ 2007. lX.. 07. ~